A tipológiában három (mentális) rendellenesség van megfogalmazva, ezek a loop, grip és shadow. Utóbbi nem feltétlenül egészségtelen, csak ha maradandóan fennáll.

LOOP

Magyarul "hurkot" jelent—elég találó elnevezése annak, mikor valaki harmadlagos funkciója túlműködik, és a dominánssal kiszorítja a helyéről a kiegészítőt. Például Hitler INFJ (Ni-Fe-Ti-Se) volt, de NiTi loop-pal. Ebből úgy lehet "kigyógyulni", hogy olyan tevékenységgel kezd el foglalkozni az illető, amit a kiegészítő funkciója szeret csinálni, hiszen annak kell stimuláns.

GRIP

Magyarul "szorítást" jelent—súlyosabb, mint a loop, mert az illető alárendelt/negyedleges funkciója működik túl erősen, így teljesen fejtetőre állítja a személyiségtípust. Az elnevezés szerintem könnyen megjegyezhető úgy, hogy egy öklöt képzelünk magunk elé, ami kiválóan szimbolizálja ezt a mentális helyzetet.

SHADOW

Magyarul "árnyék"—mindenkinek van egy "árnytermészete", ami a szekvenciája alapján állapítható meg. Egy INFP (Fi-Ne-Si-Te) árnyéka például ENFJ (Fe-Ni-Se-Ti). Az árnyfunkciók tulajdonképpen az ötöd-, hatod-, heted-, és nyolcadlagos funkciói az embereknek. Jobb esetben csak ideiglenesen bukkannak a felszínre, és veszik át a természetes funkció helyét (ekkor segíthetnek megoldani egy olyan problémát, amit a természetes funkcióval nem sikerült volna), ugyanakkor előfordul, hogy maradandóan helyet cserélnek a funkciók, ami viszont egészségtelen típushoz vezet.

MENTÁLIS EGÉSZSÉG ÉS SZEKVENCIA

Talán meglephet embereket, de van egy kapocs a mentális egészség és a stack között.

Ha jobban megvizsgáljuk a szekvenciákat, észrevesszük, hogy normál esetben mindenki két introvertált, és két extrovertált funkciót használ, amik felváltva követik egymást—ennek oka, hogy az emberek elsősorban az első két funkciójukkal kapcsolódnak a világhoz, így ha azok mindketten egyfajta természetűek lennének, vagy túlságosan el lenne szigetelődve a külvilágtól, vagy túlságosan el lenne szakadva önmagától az illető. Emellett az Érzékeléssel és az Intuícióval (Sensing és Intuition) vesszük fel a környezetből érzekő jeleket, míg a két bíráló funkcióval, az Érzéssel és a Gondolkodással (Feeling és Thinking) alkotunk róluk véleményt magunkban.

Ha valaki kizárólag extrovertált funkciókat használna, abszolút semmilyen kapcsolata nem lenne saját magával, hihetetlen bizonytalan lenne, nem lenne kapcsolatban sem a saját érzelmeivel, sem a saját logikájával, így minden bizonnyal feloldódna a világban, akár egy pirula a vízben.

Ezzel szemben ha valaki csak introvertált funkciókat használ, minden kapcsolatot elvesztene a külvilággal—nem lepődnék meg, ha ez kapcsolatban állna a skizofréniával. Az oka ennek a feltételezésemnek, hogy ha valaki teljesen magába fordul, olyan dolgokat lát/hall/tapasztal, amik valójában nincsenek is ott, amik pedig a skizofrénia tünetei. (A közhiedelemmel ellentétben egy skizofrénnek nem több személyisége van—az a disszociatív személyiségzavar. Egy skizofrén mondjuk azt állítja, hogy órákon keresztül elbeszélgetett egy csengővel, vagy hogy óriáspatkányokat látott szaladgálni a padlón.)