Van néhány elterjedt sztereotípia, amit még csírájában szeretnék lerombolni mindenkiben.

"Ha T preferenciád van, okos vagy."

Ez a meglátás ha akarna se állhatna távolabb az igazságtól. Az intelligenciának semmi köze ahhoz, hogy T vagy F type valaki. Az én elméletem szerint ez sokkal inkább köthető az N/S preferanciához, de természetesen ez sem bizonyított semmilyen hivatalos forrás által—ezért is csak elmélet. Az, hogy a típusodban T vagy F szerepel, mindössze annyit jelent, hogy van egy természetes preferanciád afelé, hogy az egyiket vagy a másikat használd. (És nem, nem arról van szó, hogy egy F minden körülmények között irracionális, csak azt jelenti, hogy az elveik/érzelmeik a logika előtt állnak. Egy T ugyanúgy lehet irracionális, de ez egy teljesen más menüpont témája.)

"Ha F preferanciád van, nem lehetsz gonosz/kegyetlen."

Hitler INFJ volt.

"Ha Fi vagy, önző vagy és érzéketlen. Ha Fe, nincsenek saját érzelmeid, és emiatt csak hamisítvány vagy."

A két természetű Érző nem mindig érti meg egymást. Egy Fe-t zavarhatja például, hogy egy Fi nem a társadalom által elvárt módon cselekszik egy kérdésben, míg egy Fi értetlenül figyeli, amint valaki az elveit egy csoportéra alapozza. A lényeg, hogy mindkettő ugyanúgy lehet önző, csak ez mindkét F-ben teljesen máshogy jelentkezik.

"Ha jó a memóriád, Si használó vagy."

Attól, hogy valakinek kiváló memóriája van, még nem kell rögtön azt feltételezni, hogy Si van a szekvenciájában. Sherlock Holmes például minden számára lényeges dologra emlékszik, pedig Se használó, ahogy Minho a Maze Runner-ből sem Si, csak mert a munkája megköveteli, hogy emlékezzen az Útvesztő előző napi folyosóira.

"Ha szeretsz társaságba járni, és nem szívnak le a szociális összejövetelek, E preferanciád van. Ha szeretsz sokat olvasni, I pref vagy."

Az, hogy valaki introvertált vagy extrovertált, nem attól függ, hogy mit szeret csinálni szabadidejében—ettől függetlenül a hobbik és szokások vitathatatlanul jó utalásokként tudnak szolgálni időnként. Ami ténylegesen meghatározza, hogy kinek melyik természet felé van természetes preferanciája, az az illető szekvenciája. (Az én egyik ismerősöm például E-nek vallotta magát, pusztán mert szeretett a haverjaival lenni, pedig valójában I.)

"Ha N pref vagy, nem figyelsz az empirikus bizonyítékokra."

A szekvenciában pontosan azért szerepel egy S (Sensing/Érzékelő) funkció mindenki esetében, hogy legyen valami, ami a tárgyi világhoz köti őt. Ugyanazt tudom mondani, amit a T/F esetében is: ez csak annyit jelent, hogy az egyiket tudattalanul előnyben részesíted, mert azt természetesebben használod, mint a másikat.

"Ha J vagy, percre pontosan beosztott életed van. Ha P vagy, nem tudsz megszervezni semmit."

Az, hogy valaki J vagy P, sokkal inkább jelenti, hogy kifelé mennyire mutatja ki a véleményét, és semmi köze a fenti állításhoz—én is J vagyok, mégsem szeretem ezredmásodpercre beosztani az időmet, kizárólag akkor, ha szükségét látom. A szabadidőmet szeretem megtartani szervezetlennek, ezzel szemben a munkaidőm esetében szőrszálhasogató aprólékossággal szoktam rendszerezni az időmet.

"Az összes INTJ érzéketlen/szemétláda/gonosz/olyan, mint dr House."

Stiles Stilinski is INTJ.